Kedves Mesebarát!
Weboldalamon szeretnék tájékoztatást adni a mesének arról a szeletéről, amellyel én foglalkozom. Mesefejtőnek nevezem magam, mert amióta – felnőtt életemben újra – rátaláltam, vonz és rabul ejt ez a csodálatos világ.
Sokáig kerestem a választ, miért ennyire fontos a gyermekműfajnak tartott mese és hogy miért van helye a felnőttek életében... Amit erről gondolok, megírtam és egy részét idetettem, amire jutottam...(Publikációk, könyvek menüpontokban.)
Írtam különböző tanulmányokat, esszéket, vezettem és vezetek mesecsoportokat, foglalkozom a mitológiában is megtalálható rejtett vagy akár tiltott tudással, mert nem szűnök meg keresni azt az üzenetet, amelyet a meséken, mítoszokon keresztül őseink hagytak ránk.
Ma, amikor oly büszkék vagyunk mindarra, amit elért a tudomány, az emberi ész, én egy olyan tudás üzeneteit böngészem, ahol minden képekbe, archetípusokba kódolva mutatkozik meg. Felfejtéséhez nem elég okosnak vagy műveltnek lenni, sőt, nem is ez a lényeg, mert amit hallani, olvasni, megérteni szeretnék, az egy olyan világból ad hírt, amelyben az ember a mainál sokkal szorosabban kapcsolódott a természethez, az álmokhoz és a világ nem látható részéhez. Gondolkodása mágikus volt, mert ennek az elmúlt világnak a „határai” jóval túlnyúltak az értelmen, az intelligencián és a tudományon. Ezt a világot már túlhaladtuk, gondolhatnánk, pedig csak elzártuk a hozzá vezető utakat. Nyitogatom, amennyire egy szavakhoz szokott írástudó teheti, s eközben megnyíltak bennem az érzékelésnek és a gondolkodásnak teljesen új dimenziói. Az életem pedig egyre jobban változik... Egészebbnek és teljesebbnek, talán boldogabbnak is tartom magam, mert újraéledt bennem az egészhez való tartozás élménye...